Képzelj el egy országot, ahol bárki-bármilyen munkát vállalhat, ahol nyolc általánossal céget alapíthat bárki és minden szakmai, jogi és közteherviselési, közgazdasági vagy morális tanok elsajátítása nélkül vezethet is céget. Képzelj el egy országot, ahol nyolc általánossal lehet autót és céget vezetni és bárki, akinek bármilyen végzettsége is van vagy nincs, szavazhat felelősen arról, hogy ki vezesse azt az országot, ahol bárki bármire vállalkozhat! Elég kaotikusnak hangzik, nem? Mi lenne ebből?
Elképzelted? Oké!
Most adjunk nevet ennek az országnak! Legyen a neve, mondjuk Magyarország!
Magyarország területén- mondjuk- kicsit kevesebb, mint tízmillió ember él. Ezt vegyük ténynek! Ebből a majdnem tízmillióból tizenötmillió tartja magát magyarnak, öt százalék a kisebbségi, de lassan ők is áttérnek. A tízmillió magyar között vannak idősek és fiatalkorúak, de a többség mégiscsak életerős felnőtt munkanélküli, akik vagy kényszerű munkanélküliek vagy kényszermunkanélküliek. Van még egy kisebb kaszt, akik munkával, bejelentett állással rendelkeznek-, őket foglalkoztatják a külföldi multik és a hazai közép és nagyvállalatok-és vannak emellett szükséges rosszként a minden más országokban is megjelenő politikusok, és van még két olyan kivételes kaszt, hogy munkavállaló és Vállalkozó!
Képzeld el, hogy ebben az országban hellyel-közzel rendezve van a többség és kisebbség viszony, hellyel-közzel rendezve van a munkanélküliek munkához való viszonya és a politikusok néphez való viszonya, valamint az egymillió vállalkozó és kétmillió munkavállaló viszonya az államhoz, kisebbséghez, munkanélküliekhez, multikhoz, az idősekhez, fiatalkorúakhoz és azoknak a piachoz való viszonya, és fordítva. És hellyel-közzel a vállalkozó viszonya is rendezve van a munkavállalóval, és a vállalkozó-munkavállaló viszonya is rendezve van az állam viszonylatában. Persze ez is csak hellyel-közzel.
Elképzelted? Oké!
Képzeld el, hogy ebben a hellyel-közzel rendezett országban, Te szeretnél magaddal valamit kezdeni! Nem szeretnéd egy tecskóban letölteni az életed bérét havi nyolcvanhatezerért (tudom, ez is munkavállalás, de szagos kissé és nem tőled bűzlik), és nem is mennél közmunkára az önkormányzathoz, és a munkanélküli segély sem perspektíva számodra. Hamar rájössz, hogy vagy vállalkozó, vagy munkavállaló szeretnél lenni. Mindkettőnek megvan a szépsége. Munkavállalóként fix bérezés, majdnem rendezett jogviszony és érdekvédelem is jár (bár ez sem mindig sikerül). Ha vállalkozó foglalkozást választod, annak sincs egyéb hátránya, mint a napi 24 óra munka, bizonytalan fizetés és rettegés a hellyel-közzel megalkotott jogszabályok betartása miatt, amely hellyel-közzel szabályokat rajtad mindig számon kérik okkal-gonddal. Ennek annyi előnye van ebben a fiktív országban, hogy semmihez sem kell értened, céget bármikor alapíthatsz. Mivel ez a könnyebb út, valószínűleg ezt választod, és mivel lapátot fogtál már a kezedben (ha máskor nem az ovi homokozójában) építőipari vállalkozásba kezdesz.
Az első néhány hónapban csupán a marketinggel és a reklámmal kell majd foglalkoznod! Ha azt írod a hirdetésedbe, hogy profi csapatod bármit vállal és mindent olcsón, rengetegen fognak hívni, mert ez az ország ilyen. (többnyire!) Ha kihangsúlyozod, hogy értesz is valamihez, de azt nem tudod olcsón adni, akkor halálra vagy ítélve- nemsoká mehetsz a multikhoz árufeltöltőnek. Tegyük fel, Te értesz ahhoz, amibe belevágtál, tegyük fel, még szakmádba is vág. Képzeljük azt, hogy baromi jól csinálod, amit csinálnál és így is hirdeted a cégedet, és tudsz is helyesen írni magyarul, hogy lássák, te idevalósi vagy! Hány év türelmed lenne, hogy kivárd azokat az ügyfeleket, akik a te első osztályú, bár nem olcsó munkádra vágynak? Ha például kőműves vállalkozást kezdtél, és jól akarod csinálni, de lassan jönnek a megrendelések, nem esnél-e kísértésbe, hogy gipszkarton építést is vállalj. Vagy ha asztalos vállalkozást nyitottál, bele mennél-e néhány száz négyzetméter ablak átüvegezésébe? Persze, engedsz a kísértésnek, bármit elvállalsz! A pénz, az pénz! Te, mint kőműves elvállalod a festő munkáját, ő meg a tiédet! De abba senki nem gondol bele, hogy mindenki jobban járna, ha a festő és a kőműves, az asztalos és a vizes, a gázos és a kertész is mind csak a saját dolgát végezné, akkor talán mindenkinek lenne munkája, és minden megrendelő nyugodt lehetne, hogy nem az asztalos szerelte a gázt és nem az üveges fedte a tetőt, és nem az ácsok rakták össze a bútorokat és nem a burkoló kötötte be a vizet. A végén ugyanakkora lenne a számla!
Képzeljük el, hogy ennek az országnak van és volt irodalma és történelme és emiatt van valami kollektív zizi a fejében. Ezt így kívülről szemlélve nem is tarthatjuk furcsának, és hivatkozási alapnak is tökéletes, mint a gyerekeknél, mikor megkérdezzük tőlük, hogy honnan láttad, hogy odakúrod a tányért, ha kihűlt a leves? - Tőled láttam-mondja, és pityeregni kezd, mert szégyelli, hogy odakúrta és, hogy négy évesen szembesít is vele, hogy ezt mutattad neki. Te lekúrnál egy nagy pofont, de okos vagy és megáll a kezed a feje felett, mert visszaemlékeztél, megsimogatod a haját és hálás vagy neki, hogy megtanított valamire. Megtanított arra, hogy nem kell mindent átadni, amit a szüleinktől kaptunk! Lehet válogatni.
Én az apámtól örököltem a szakmámat. Budapesten, egy vidéki elmaradott városban folytatom, azóta is. Sok, nagyon okos vállalkozó és mérnökember elmondta, hogyan kéne üvegeznem, annak okán, hogy ő már csinált olyat egyszer, olvasta vagy látta valahol, esetleg mesélte neki valaki, de nem hallgattam rájuk, és más építőipari munkát sem vállalok, vagy ha vállalok is, a kivitelezést szakemberekre bízom.
Bizonyára egy péknek sem esne jól, ha egy grafikus odamenne hozzá és elmagyarázná, hogyan formázza a kenyeret a táblán, miután kicsípte a csészéből!
